A betegségem fizikai jellegű és rendkívül fájdalmas, az egész testemen nagy kiterjedésű nyílt sebekben, hólyagokban, hegekben nyilvánul meg, nincs körmöm, a kéz- és lábujjaim összenőttek és deformálódtak.

Normális, egészséges babaként láttam meg a napvilágot. Az orvosok azonban azonnal a szülés után elvittek engemet, az anyukám se láthatott. Csak az édesapámnak mutattak meg, ő csak egy apró piros foltot látott az arcomon. Csak ezek után mondták el a szüleimnek, hogy betegen születtem. 3 vagy 4 nap elteltével az érsekújvári kórházból Pozsonyba szállítottak át, édesanyám csak rövid ideig lehetett ott velem, mivel én úgy is inkubátorban voltam. A szüleim minden nap meglátogattak. Az ujjaim kezdetben még nem voltak összenőve, sem deformálódva, és a körmöm is megvolt. A pozsonyi kórházban januártól márciusig kezeltek.

Gyakran elestem, a szüleimnek nagyon vigyázniuk kellett rám, gyerekként nem tudtam, hogy óvatosnak kell lennem, és nem szabad futkároznom, mert ha elesek, lehorzsolódik a bőröm, és sok más felesleges sebet okozok ezzelmagamnak. Amint már említettem, születésemkor csak egy apró folt volt az arcomon, de 1–2 nappal később már megjelentek az első sebek.

Számtalan szlovák, de külföldi orvost is meglátogattunk, például Komáromban, Győrben vagy Gersekaráton, őket heti 2–3 alkalommal kerestük fel. Gersekaráton heteket töltöttünk, egy idősebb néninél laktunk, nem kevés pénzért.

 

   
© Copyright © 2019 - · All Rights Reserved